3. rész - Mielőtt leszáll az éj

A következő napon, miután kiléptem az iskola kapuján, Bemmy mocorogni kezdett az oldaltáskámban.
- Mi az? - nyitottam ki, mire ő kikukucskált.
- Van itt valaki a városban, akivel találkoznod kéne. A neve Fu mester, ismered?
- A nagymamámnak van egy Fu nevű ismerőse Párizsban. - ekkor esett le valami. - Várjunk csak...az a nagymamám adta a talizmánomat!
- Na látod! - mosolygott a kis kwami. - Mehetünk?
- Persze, de te mutatod az utat. Én még nem igazodok ki annyira itt.
Így hát Bemmy a táskámból mondta, hogy hol és merre kanyarodjak, így végül egy emeletes ház emeletén, az ajtó elé értem. Majdnem bekopogtam, amikor a kwami a kezem elé reppent.
- Várj! Ez a hang nekem nagyon ismerős. - mire én is hallgatózni kezdtem.
- Tényleg. Fekete Macska, az úr akit megmentettem, de kié ez a vékony hang?
- Vékony hang? - nézett rám ferdén, majd nekitapasztotta a fejét az ajtónak. Ennek az lett az eredménye, hogy .... átesett az ajtón?
- Bemmy! - néztem riadtan az ajtóra, miután hallottam a kis lény puffanását a padlón.
- Hát te meg ki vagy? - mondta Macska az ajtó mögül.
- Helló Bem. - kiáltott a vékony hang.
- Öööö szia Plagg!
- Mi szél hozott ide?
- Szitakötőt hoztam Fu mesterhez. - ekkor kapcsolódott be a beszélgetésbe Macsek.
- Szita itt van? - és elindult az ajtó felé, de én bekiáltottam.
- Állj! - mire megtorpant.
- Miért?
- Nem tudhatjuk meg egymás személyazonosságát, még ha akarjuk se. - az, hogy nekem a hangja máshonnan is ismerős volt, azt még egyenlőre magamban tartottam.
- Ha mindketten átváltozunk, oké?
- Aha. - válaszoltam, mire a kwamim visszajött mellém.
- Plagg, karmokat...
- Bemmy, szárnyakat...
- ki! - éreztem az energiát. Láttam, amint a ruha átváltozik, és a szárnyaim is a helyükre kerülnek. Amikor már minden porcikámban szuperhős voltam, résznyire nyitottam az ajtót, és beszóltam:
- Átváltoztál?
- Aha, jöhetsz!
Bementem, és körülnéztem. Fekete Macska a falnak támaszkodva forgatta a botját a kezében, miközben engem vizslatott. Az úr, elnézést, Fu mester a szoba közepén térdelt, előtte egy könyv feküdt kinyitva.
- Szitakötő, örülök, hogy újra találkozunk. - mosolygott, én pedig meghajoltam.
- Szintén, Fu mester. - ekkor megakadt a tekintetem a könyvön. Az egyik lapon egy nő volt zöld ruhában, kék szárnyakkal és egy legyezővel, a másikon pedig a legyező és a nyaklánca. Szitakötő.
- Vaó, mi ez? - guggoltam le a mester mellé.
- Egy könyv, amiben leírást találhatunk az összes talizmán hordozóról. - mondta Macska, és rátámaszkodott a hátamra.  Én meg megragadtam a kezét, és annál fogva a padlóhoz vágtam a szuperhőst.
- Olyan vagy, mint Katica. - nyekkent.
- Ti mindent erőszakkal intéztek el? - ráncolta a homlokát a mester, mire megvontam a vállam.
- Nem, csak a dolgok 75%-át. - ekkor sikításokat hallottunk meg odakintről, Fekete pedig az ablakhoz rohant.
- Asszem a Bogárkámnak szüksége van ránk! - mondta, majd visszafordult hozzánk. - Elnézést, de mennünk kéne!
- Hív titeket a kötelesség! - bólintott a mester - Siessetek!

* az utcán *

- Hol a gonosz? - néztem körbe.
- Nem igazán tudom. Csak egy fekete-piros árnyat látni, ami fura hangot ad ki, és elragadja az embereket. - magyarázta Katicabogár.
- Ott van! - mutatta Fekete Macska. Az árny egy suhanó hanggal megközelítette az egyik járókelőt, majd megragadta és elrepült vele.
- Naazt már nem! - szálltam utána. Üldözés közben láttam, hogy két társam a háztetőkön követ minket. Ahogy közeledtem hozzá, ki tudtam venni a szárnyait és a farkát. Egy sárkány.
- Hé, te! - kiáltottam, és elhajítottam a legyezőmet. A sárkány kikerülte, viszont megállt, így jobban meg tudtam vizsgálni. Szőke hajú lány volt, ruhája néhány helyen páncélszerű, amúgy meg piros színű, amúgy piros színű, akárcsak a farkán lévő hártyák közül az egyik. Valahonnan nagyon ismerős volt, de nem jutott eszembe honnan. Miután ő is végigmért, elengedte a foglyát, akit Katica odalenn sikeresen biztonságba helyezett. A baj csak az volt, hogy közben a szőkécske nekem támadt. Sikerült kikerülnöm, és visszatámadtam.
- Mi bajod van velem? - nyavalyogtam.
- Mindenki lenézi a sárkányokat! Én megmutatom nekik, hogy mire vagyok képes! - ordított.
- Megértelek. - sóhajtottam, mire meglepődött.
- Hogy mi?
- Ugyanolyan helyzetben vagy, akárcsak én. A régi osztályomban folyton kicsúfolták a sárkányszeretetemet. Számkivetettnek éreztem magam. Aztán az egyik lány, Diana elkezdett érdeklődni iránta. Megmutattam neki a rajzaimat, meséltem a könyvekről, amit róluk olvastam. Egy idő után legjobb barátok lettünk.
- Régi osztályodban? - értetlenkedett.
- Igen. A Párizsba költözés nagy móka, de egy csomó dolgot ott kellett hagynom. -komorodtam el, aztán egy kezet éreztem  a vállamon. Felnéztem, a sárkánylány mosolygott rám.
- A nevem Fúria.
- Szitakötő. - mosolyogtam vissza. Ekkor egy halk suttogást hallottam meg.
~ Fúria! A talizmánt! ~ mire a lány idegesen kiáltott fel.
- De hisz csak segíteni akar!
~ Én adtam az erődet, el is tudom venni! ~ és a hang szerintem be is váltotta az ígéretét, mivel a lány elkezdett zuhanni. De úgy félúton megállt és rátámadt Katicabogárra. Viszont a bogárka használhatta a szerencse talizmánt, mivel Fúriára rádobott egy adag kötelet és összekötötte a szárnyait. Itt kezdődtek a bajok. A sárkány elkezdett zuhanni (megjegyezném, hogy az üldözés + a beszélgetés közben eljutottunk az Eiffel torony tetejére). Utánavetettem magam, és épp azon gondolkoztam, hogyan akadályozzam meg  a becsapódást, amikor eszembe jutott az előző este. "Ti hárman vagytok a Teremtő, a Fenntartó és a Pusztító. Katica hozzáad valamit a világhoz, Macska elvesz, és te Astrid, visszaállítod a rendet." Visszaállítom a rendet? Mindenesetre elkezdtem koncentrálni a kezemre, próbáltam beleáramoltatni az erőt. Miután kék szikrák jelentek meg az ujjaim körül, megragadtam a katicapöttyös kötelet, ami szinte szétporladt, csak egy kicsi része maradt a kezemben. Mindkettőnknek sikerült az utolsó pillanatban elkerülni a földet. Egy perc múlva észrevettem valami furcsát a talizmánomon: a négy szárny közül az egyik egy pittyenéssel eltűnt. Már csak négy percem volt.


Úgy gondoljatok arra, amit mondtam/Astrid mondott Fúriának, hogy az tényleg megtörtént velem, csak nem kellett otthagynom, hanem még mindig itt van velem Diana, alias DragonRidingLove.
Akiknek tetszik ez a HTTYD-ML keverék, olvassa el ezt. De ne féljetek nem HTTYD fanok, Fúriát a kövi részben legyőzzük (még nem tudom hogyan), aztán már nem lesznek sárkányok, max ha egy fantáziaőrölt változik át.
Ja tényleg, és a kép a gonoszról: